Sulci
7/12 – A harag, amit nem volt szabad érezni – K.M.
2026-07-19
Gyerekként sokféle érzést megélünk szabadon. Örömöt, félelmet, szomorúságot, és haragot is. Vannak családok, ahol bizonyos érzéseknek egyszerűen nincs helyük. „Ne hisztizz!” „Ne mérgelődj!” „Ne feleselj!” „Jó gyerek ilyet nem csinál.”
6/12 – Amikor a túlélési stratégia már nem segít – K.M.
2026-07-16
Van egy furcsa jelenség, amellyel újra és újra találkozom. Van, aki pontosan tudja, hogy egy működése már nem segíti. Érti is, hogy miért csinálja. Mégis újra és újra ugyanaz történik,
5/12 – A belső kritikus születése – K.M.
2026-07-14
Ki beszél bennünk? Sokszor megszólal bennünk egy-egy mondat, mielőtt bárki más megszólalna: „Ezt megint elrontottad.” „Már megint nem voltál elég jó.” „Hogy lehetsz ilyen sötét?” „Bele se kezdj, neked ez
4/12 – Mikor döntötted el, hogy csak így lehetsz szerethető? – K.M.
2026-07-12
A legtöbb fontos döntésünkre emlékszünk. Emlékszünk, mikor választottunk. Arra is, amikor a szüleink iskolát választottak nekünk. Emlékszünk arra is, mikor költöztünk. Emlékszünk, amikor igent vagy nemet mondtunk valamire. De vannak
3/12 – Miért ismétlődnek ugyanazok a helyzetek az életünkben? – K.M.
2026-07-09
Volt már olyan érzésed, hogy megint ugyanoda jutottál? Másik munkahelyen, másik kapcsolatban, másik környezetben, mégis ismerős lett a végeredmény. Mintha újra ugyanazokat a mondatokat hallanád, ugyanazokat az érzéseket élnéd át,
2/12 – Miért olyan nehéz elengedni? – K.M.
2026-07-07
Vannak mondatok, amelyeket szinte mindenki kimondott már legalább egyszer. "Tudom, hogy nem kellene ezen rágódnom." "Tudom, hogy túl vagyok rajta." "Tudom, hogy el kellene engednem." Mégis ott marad. Talán eszünkbe