Férjem egy lelkész barátja mesélte neki nemrég:
“Ha a másvilágon kiderül, hogy Jézus nincs ott, elképednék. De akkor sem élnék most másképp. A lehető legjobb életet éltem.”
Ez engem mélyen megérintett. Újra is újra elgondolkoztam rajta.
Ma reggel az jutott eszembe: talán arról van szó, hogy lényegtelen, mi az igazság. Az ÉLETRŐL van szó. És arról az életről, ami a saját nézőpontodból nézve teremtődik.
Hiszek abban, hogy végtelen lény vagyok, aki végtelen módon tud érzékelni, tudni, létezni és befogadni.
Ez a gondolat állandó jelleggel arra szólít fel, hogy kiszálljak agyam cirkuszából, és azt kérdezzem, mit tudok. Lehetővé teszi számomra, hogy ne rekedjek meg annál, amit érzek, hanem azt nézzem, amit magam körül észlelek. Állandó jelleggel arra hív meg, hogy többet kérdezzek és többet fogadjak be.
És ha meghalok, és kiderül, hogy valójában csak egy igen korlátolt gép jellegű teremtmény vagyok, aki egy véletlenszerű és értelmetlen életet élt, akkor is sokkal örömtelibb életet éltem oly módon, hogy egyfolytában arra törekedtem, hogy mindig több legyek és mindig többet fogadjak be.
Hiszek abban, hogy az öröm gyógyítja meg bolygónkat.
Lehet, hogy nem. Lehet, hogy bolygónk egy hideg kőhalom, amely nincs létezésének tudatában. De én ezt nem így hiszem. Hiszem, hogy a Föld kap tőlem. És hogy hálás, hogy örülök, és hogy élek.
És úgy élni, mintha mindez igaz lenne, igen gazdag választást jelent. Ezért részesítem előnyben a nevetést. És azt, hogy adakozzak ennek a hihetetlen dolognak, amit Földnek neveznek, és befogadjak tőle. Olyan kapcsolatot ajándékozott nekem bolygónkkal, amit semmiféle halálon túli élet nem vehet el.
Hiszek abban, hogy a kérdések varázslatos erővel rendelkeznek.
Hogy mindig választhatunk.
Hogy minden megváltoztatható.
Hogy valóságunkat nézőpontjaink alapján teremtjük.
Hogy Jézus erre gondolt, amikor azt mondta, hogy még nála nagyobb csodákra is képesek vagyunk, és hogy csak ki kell lépnünk eddigi utunkról.
Hiszek abban, hogy az ítélkezés a szétválás legnagyobb forrása. Hogy megöli a lehetőségeket, és tönkreteszi a tudatosságodhoz vezető utat.
Hiszek abban, hogy a szeretet… bolygónk szeretete, az állatok szeretete, az eső szeretete, egymás szeretete hihetetlen erőt jelent.
Hiszek abban, hogy mi mind kapcsolatban állunk egymással. És míg ezt nem veszem mindig észre, köztem és a többiek közötti kapcsolat meglátásának keresése világomban sokkal nagyobb odafigyelést eredményezett.
Olyan bolygót teremt, amilyenen élni szeretnék.
És az a törekvés, hogy saját világomban tisztázzam az ítélkezést, több szabadságot és békét hozott számomra.
Ha ma meghalnék, és a túloldalon kiderülne, hogy minden hazugság volt, amit igaznak és valóságosnak gondoltam a tudatosságról, nagyon elképednék.
De ha ezt tudnám, van-e valami, amit életemben másképp csinálnék?
Ezen gondolkoztam egész éjjel.
Milyen gondolataim vannak, amelyek nem szolgálnak engem? Milyen, a világról, testemről, a pénzről, az emberekről, a Földről alkotott hithez ragaszkodok, amely inkább kevesebbet, mint többet teremt?
Mit tudnék megélni, ami, függetlenül attól, hogy kiderülne, mi az igazság – a lehető legtágasabb, leggazdagabb, legbeteljesítőbb életet teremtené?
Most itt kell lennünk.
Hogy lehetünk ennyire szerencsések?
Min képednél el, ha kiderülne, hogy nem igaz? És akkor is ugyanezt az életet választanád?
Forrás: https://www.blossombenedict.com/blossom-benedict-inspiration/i-would-be-dumbfounded
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)