- ápr. 4.
„Üdvözlünk ebben a valóságban! Megérkeztél! Most elkezdheted életfogytiglan tartó életed a Föld bolygónkon, ahol az új testedben ingyen megkapsz minden, az itt töltött életed alatt rád szabott határokat, és még minden más ember határait is, és majd állandóan összekeverheted őket saját magaddal. Érezd jól magad, és ha meghaltál, fogjuk a testedet, és mindent újra kezdhetsz.”
Hányszor fordult elő, hogy sajnáltad, hogy a bolygónkra érkeztél és testet választhattál magadnak, és azon csodálkoztál, milyen őrült lépéseket tettél azért, hogy ezzel a valósággal gyötörd magadat, testedet olyan börtönként ítélve meg, ami arra kényszerít, hogy itt maradj, míg magad kiutakat keresel.
Egyik módja annak, ahogyan valaki megpróbál kiszállni, az a mentális betegségek kreálása. Nagyszerű módja annak, hogyan rázzuk le a többieket, s ugyanakkor rabszolgává tegyük őket. „Nézd, milyen őrült vagyok! Biztos, hogy nem akarod, hogy közöd legyen hozzám?” Vagy: „Olyan nagy bajban vagyok, segítened kell rajtam, mert én erre nem vagyok képes.”
Hány mentális betegség áll ellen valóságunknak, s teremt ugyanakkor igényt rá? … Hű… Rengeteg! A mentális betegségek tünetei, legyenek azok félelem, depresszió, bipolaritás, pánik, fóbia stb, a tudatosság eltorzítói. Valahányszor ébredsz tudatára valaminek, és nem ismered el, és azt gondolod, hogy valami nem stimmel veled, magasabbra értékeled a valóságot magadnál.
Milyen kitalációt használsz arra, hogy megteremtsd a szükségét az állandó rossznak abban, ami vagy, amit választasz?
Ez mind valós Neked, hogy megteremtsd az állandó rosszaságod. Amit gyűlölsz, azt megteremted. Az emberek azt gondolják, szükségük van arra, hogy rosszak legyenek. Máskülönben hogyan bírnának meglenni ebben a világban? Ennek a valóságnak aranya a helyes és a helytelen szükségessége. Te vagy az az alkimista, aki ezt megváltoztatja, azáltal, hogy saját valóságodnak kötelezed el magad.
A mentális betegség mindaz iránti elköteleződés, ami nem te vagy, és annak az igénye, hogy rossz légy, azért, hogy jó legyél abban a rosszaságban, hogy te egy más vagy.
Tudatosságod a kincsesláda, amit nem akarsz, és továbbra is rossz érzéseket vagy zavaró gondolatokat hívsz elő.
Tegnap egy klienssel beszélgettem, akinek a férje imád veszekedni. Az asszony azt mondta, azért tette magát rosszá, mert képtelen volt jól érezni magát a férjével úgy, amilyen az, és mert képtelen volt változtatni a házasságukon. Az ő nézőpontja szerint, mivel olyan sok tanfolyamon volt már, megérti, mitől változhatna meg a helyzetük. Széles mosollyal ezt mondta: „Rájöttem, hogy állandóan arra volt szükségem, hogy rossz legyek, és így rosszaságomban jó legyek. Ezzel a szemlélettel a legegyszerűbb dolgot is képtelen voltam meglátni… azt a tényt, hogy a férjem nem akar megváltozni. Szeret mérges lenni, és én ezt hagyhatom, és ami a legjobb… nem kell, hogy dühös vagy szomorú legyek… Lehetek boldog… Ettől talán kicsit mérgesebb lesz, de … ez milyen vicces… Gyerekkoromban tudtam nevetni azon, ami a valóságban történik, ettől a mérges emberek azt mondták, hogy rossz vagyok. A boldogság és a vidámság annyira valóságosak számomra, most már ezt becsülni fogom.”
Mi van akkor, ha mindaz, aminek te és tested minden pillanatban tudatában vagy, az a tér, amit eddig nem választottál – a színes valóságoddal való elköteleződés?
„Isten hozott a valóságodban, köszönöm az elköteleződésedet. Immár megkezdődik a nagy és dicsőséges kalandja annak, hogy te magad vagy, és azt teremted, amire valóban vágysz! Felejts el a biztonságot – az út rázós lesz, fel fogod fedezni mindazt, amiről mások csak álmodnak.”
Forrás: Are you committed to your life?
Fordította: Kaposi Luca (valaszthatsz.com)