“Igényes vagyok”, mondjuk, és nem vesszük észre, mi is beálltunk az érzelmi zsarolók sorába
Elvárjuk, hogy a másik a mi helyesnek vélt szándékunk szerint cselekedjék, hisz mi is így teszünk.
Védelmi vonalunk, várunk erős fala a mások elvárásainak való megfelelés és saját elvárásainknak való megfeleltetés építőköveiből épült.
Belső világunk érintetlen maradt.
Az elvárások szerepjátékokra kényszerítenek minket, hisz semmire sem vágyunk annyira, mint arra, hogy megosszuk szívünket a másikkal.
Minden, a másiknak – megfelelés – szerep nem más, mint a befogadásért, elfogadásért való könyörgés.
Erre kényszerülünk, erre kényszerítünk, miközben sóvárgó szemmel lesünk a másikra védelmi falunk, magánybörtönünk kukucskáló nyílásán.
Biegelbauer Pál