Van, aki egyetért ebben: egy kis stressz jót tesz az életben.
De van a stressznek olyan szintje is, ami pusztító. Itt következik egy szokatlan módszer, amit, ha felfedezel, az ártalmas stressz ellenszere lehet.
Játssz el velem, és meglátod, te mit gondolsz róla.
Amikor ártalmas stressz merül fel: stresszről van szó, vagy elfojtott haragról?
Hányszor volt, hogy azt gondoltad: stresszben vagy… miközben valami másról volt szó?
Elemezzük egy kicsit ezt a gondolatot.
Mi az a különleges érzés, ami elfog akkor, amikor stresszelve érzed magadat?
Frusztráció, ingerültség, megszorítás érzéséről van szó…
Valójában harag, sistergő düh, forrongó méreg az, aminek az elnyomásához annyi energiára van szükséged, hogy ezt stresszként, stresszként, stresszként azonosítod.
Néha már egyszerűen az, ha hajlandó vagy másfelé nézni, megnyit arra, hogy más perspektívából nézd azt, ami történik, hogy változtathass.
Ha legközelebb stresszelve érzed magad, kérdezz így:
Kire vagy mire haragszom?
Hú.
Néha már a kérdés puszta feltevése eltolja azt az energiát, és valami másra nyit teret.
„Kire vagy mire haragszom?”
Amikor legközelebb kérdezed, vedd észre, minek ébredsz tudatára.
Lehet, hogy agyadban azonnal ezek a válaszok ugranak be:
„Persze, erre és erre haragszom!” vagy „Dühös vagyok, hogy nem érkezett meg idejében, amit megrendeltem”.
Bármilyen válasz merüljön is fel, egyszerűen csak vedd észre Ne keresd a „helyes” választ, vagy stresszed okát.
Engedd meg magadnak, hogy hajlandó légy arra, amit a kérdés megnyit benned, ítélet nélkül, egyszerűen megfigyeléssel.
Ha többször is kérdezed: „Kire vagy mire vagyok mérges?”, lehet, hogy majd észreveszed, hogy ez az egész stressz, ez az egész elfojtott harag legtöbbször neked szól.
Au.
Miért haragszol ennyire magadra?
Mert a mélyben, ott tudtad.
Tudtad, hogy ebben az emberben nem lehet megbízni, és mégis hittél a szavának.
Tudtad, hogy nem érkezik meg idejében a csomag, de hagytad, hogy a „logikád”, és nem az ösztönöd vezéreljen, és most minden rossz.
Haragszol magadra azért, mert semmibe vetted a tudásodat. Mert mások gyengeségét értékesebbnek tartottad saját erődnél.
Ne okold magad emiatt.
Ünnepeld azt, milyen király vagy valójában. Mert TUDTAD!
Megvolt az ösztönöd, az intuíciód, a tudásod arról, mi történik a jövőben.
Barátom, figyelemreméltó vagy. Tudd ezt!
És ahelyett, hogy stresszeled magadat azzal, ami annak az eredménye, hogy nem bíztál abban, amit tudtál…
Örülj annak a ténynek, hogy TUDTAD!
És most, hogy hajlandó vagy elismerni ezt a nagyszerű titkodat, engedd meg magadnak, hogy felépítsd tudatosságod izomzatát oly módon, hogy soha többé ne kelljen stresszelned.
Az ártalmas stressz ellenszere? Ösztön-izomzatod kiépítése
- Kezdd megfigyelni, mikor fordul elő a stressz
Lehet, hogy először egy könnyű pihe érintését érzed, alig észrevehetően, mint egy lidércfény, egy alig hallható suttogás.
- Ne hibáztasd magadat
Ez olyan, mint amikor először tanulsz valamit. Nem fog mindig sikerülni, különösen nem az első alkalmakkor. Ennek a megtanulása olyan készség, ami a gyakorlat során lesz egyre jobb.
- Játssz a lehetőségekkel
Amikor valami játék, sokkal élvezetesebb. Játssz el azzal, hogy megfigyeled a múlt helyzeteit , amikor tudtad az igazságot valamiről, mielőtt az még megtörtént volna. Játssz el kérdésekkel erről a témáról.
„Ha tudtam volna, ez mit fog teremteni, mit választottam volna?”
„Mit teremtene az, ha ezt választanám?”
Válassz, és figyeld meg, mi történik.
A legpusztítóbb fajta stressz az a stressz, amelyik az ítélkezésből adódik.
A stressz valami miatt, ami nem a „helyes” módon történt, úgy, ahogy arról megítélték, hogy így és így „kellene” történnie.
Nos, most tehát, hogy különféle lehetőségeid vannak az ártalmas stressz ellenszerére, ahelyett, hogy az elfojtott harag levében főnél, amit eddig stressznek neveztél, mi más lenne most lehetséges számodra?
Forrás: Is This The Antidote To Harmful Stress?
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com