Olyan időszakokat élek, amikor egyszerűen képtelen vagyok írni.
Olyan, mintha a rendszerem még mindig évtizedek nyomását szüntetné meg.
Az aktivitások és mozgások és elintézések és sürgölődések nyomását.
Tehát míg azelőtt nagyon motivált voltam, hogy állandóan blogokat és emlékeztetőket küldözgessek… azon pillanatoktól eltekintve, amikor igazán ösztönözve éreztem magamat… egyszerűen most nagy lélegzetet engedtem meg magamnak.
Úgy érzem, egyáltalán nem akarok többet semmit sem erőltetni. Egyáltalán semmit.
Ezeket a dolgokat kértem:
– igazán tudjak látni (az igazságot, a szépet, azt, hogy ki vagyok, mi van),
– saját tudásomnak hangjával lépjek kapcsolatba és bővítsem azt,
– és mindent elhagyjak, ami nem szolgál engem.
Addig, amíg nem fékeztem le, nem vettem észre, életmódom mennyire egészségtelen. Az számított, amit gondoltam. Kinek a hite diktálta azt, hogyan használom drága (megszámlált) napjaimat???
Rengeteg olyasmit csináltam, amin az utóbbi időben csak a szemeimet forgattam. Bolond hippy dolgokat. Nem csak a meditációt, hanem …
- A belső gyerek dolgait. (komolyan!?)
- Elengedős dolgokat (uuuuunalmaaaas)
- Igazán régi bosszankodásokban turkáltam. (Micsoda bosszankodásaim vannak!)
- Szomorkodva üldögéltem.
- Az isteninek teremtettem teret.
Az a helyzet, hogy pillanatnyilag semmi sem unalmas vagy undorító. Csak úgy érzem, igénylem. Már rég esedékes dolgokról van szó. Életadásról. Emberségről.
Kibuggyan belőlem.
Kevésbé érzem magamat piedesztálon, mindenkitől elválasztva, inkább érzem magamat valóságos személynek, aki tereket képes teremteni, jelen tud lenni. Gondoskodó vagyok.
Ma felébredtem, és írni akartam nektek. Írni akartam, mert minél előbbre haladok a saját folyamatomban, annál többet gondolok rátok.
Ez egy különleges utazás… azt jelenti, hogy emberiek legyünk.
És egyre hálásabb vagyok …..
Tehát…
– Mit tehetsz ma azért, hogy tápláld magadat?
– Mit neveztél ki „termékeny”nek, ami talán nem is szolgál téged?
– Van valami, ami fölött csak néztél, forgattad a szemeidet, és ami valójában hozzájárulás számodra?
– Kinek a hitei diktálják céljaidat, vagy azt, hogyan töltöd idődet?
Húzd le a cipődet, és sétálj át a fagyos gyepen. Csinálj friss gyömbérteát, és szánj 30 dekadens percet arra, hogy iszogatás közben a madarakat figyeld. Élvezz minden időszakot, amelyben élsz. Ha rendetlen. Ha leleplező. Ha túlzsúfolt, világhódító.
Engedélyezd magadnak, hogy széthullj. Vagy összeess. Vagy belülről megváltozz.
Én most legalábbis ezt csinálom.
És ez ijesztően jó.
Sok puszi ezen a szép napon. (2018.04.)
Blossom