Néha úgy érzem, végeláthatatlanul ismételgetem az „ítélet” szót. ÁLLANDÓAN erről beszélek.
Pedig…
Életem java részében fogalmam sem volt az ítéletekről.
Azt hittem, hogy a „helyénvaló”, a „jó”, a „helyes”, az „erkölcsös”, a „derék” meg az „erkölcstelen” valóban létező dolgok. Hogy ténylegesen vannak, és mindig is lesznek.
Valahogy nem jutott el hozzám, hogy azok a dolgok, amiket a világ egyik részén nemesnek tartanak, másutt talán szörnyűségesnek számítanak. Ami tiszteletre méltó az egyik kultúrában, az gyávaságnak tűnhet egy másikban.
De még ennél is fontosabb, hogy mindezek a dolgok legnagyobbrészt egyetemes koholmányok.
Ha tehát „rendes lány” akarsz lenni, nincs más dolgod, mint eldönteni, kinek a mércéjéhez óhajtod mérni magad, és a továbbiakban az alapján ítélni meg a teljesítményedet, hogy megfeleltél-e az adott személy elvárásainak.
Ez azért elég kimerítő.
Helyette a következő kérdéseket is feltehetnéd:
Milyenné szeretnék válni?
Hogyan szeretnék viszonyulni ehhez az emberhez vagy témához?
Mit tudok erről?
Miről érzem, hogy jó nekem?
Mások ítéleteinek a tükrében akarod eldönteni, hogy helyesen cselekszel-e?
Ha igen, akkor csak azon az áron érhetsz el sikert, ha teljes és szüntelen bírálatnak teszed ki magad.
Milyen más lehetőségek vannak, amikben talán több örömöd leled?Mit szólnál egy Ítéletek Nélküli Világhoz?
Forrás:https://www.blossombenedict.com/blossom-benedict-inspiration/lens-of-other-peoples-judgements
Fordította: Horváth Marianna (valaszthatsz.com)