Könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy meg akarjuk határozni magunkat, és nagyon hamar beskatulyázzuk magunkat. Lehet, hogy a következő módokon határozod meg magadat:
Szereped alapján: szülő vagyok, vezető, barát, páciens, diák.
Karriered alapján: tanár vagyok, üzletember, manager.
Személyes vonásaid alapján: koncentrált vagyok, félénk, extrovertált, kreatív, vicces.
Fizikai vonásaid alapján: atlétikus vagyok, csontos alkatú, szőke, egészséges.
Képességeid alapján: jól/rosszul táncolok, sportolok, tanulok, könnyen/nehezen teremtek kapcsolatot másokkal.
De mi van akkor, ha azáltal, hogy beásod magadat egy kategóriába, elrejted magad és a világ előtt, valójában milyen ragyogó ember vagy?
Valahányszor akár vonásaid, tulajdonságaid vagy szerepeid alapján meghatározod, ki vagy, ezekhez a definíciókhoz kötöd magadat, amik téged korlátozó dobozzá válnak; semmi mást nem bírsz meglátni, és nem bírod megengedni magadnak, hogy túl ezeken a definíciókon bármi más is légy.
Talán már észrevetted, hogy ha megpróbálod megtudni, ki vagy, ez még több kétely és ítélkezés felé vezet – olyan kételyek felé, hogy talán még mindig nem tudod, ki vagy, és olyan ítéletek felé, hogy nem vagy az a személy, aki lehetnél. Ezek a kételyek és ítéletek hozzájárulnak ragyogó mivoltod elrejtéséhez.
Ragyogó mivoltod alatt nem beosztásodról vagy arról beszélek, micsoda zseni vagy; hanem egyediségedről, és arról, mi minden lehetséges életedben, mi mindent lehetséges megélned, amit mások nem tudnak, akár rólad, akár a világról.
Ahhoz, hogy megértsd, minden definíción, kételyen és ítéleten túlmenően ki vagy te valójában, a következő lépéseket ajánlom számodra:
- LÉPÉS: ERESZD EL A DEFINÍCIÓKAT
Lehet, hogy ez a legnehezebb számodra: el kell eresztened a definíciókat. Sok saját magadról alkotott definíciód másoktól származik, és továbbra is saját meghatározásod vezérfonalaként használod őket.
Hajlandó vagy más lenni, mint a többiek, és elereszteni azt, amiről valaki azt állította, hogy helyes, és azt, amit mások akarnak vagy kívánnak, hogy te legyél? Ha életed eddig abból állt, hogy mindenki más igényét kielégítsd, és az legyél, amiről ők gondolták, hogy lenned kell, kérdezz így: „Ki vagyok én, és mi akarok lenni mindezeken túl?”
Valójában akárhányszor észreveszed, hogy egy dobozt állítasz magad köré, mondván: „Ez és ez vagyok…”, fricskázd/söpörd el a dolgot, és kérdezd ezt helyette: „Ki vagyok én?”
Kérdésed maradjon kérdés, és ne keresd a választ – ez új definíciót jelentene –, csak tedd fel a kérdést, és légy nyitott azokra a lehetőségekre, amik te vagy a definíción túl.
Ha elengeded önmagad meghatározásának az igényét, minden pillanatban megkérdezheted: „Ki szeretnék most lenni?” Ha nem telepszel meg identitásodban, rugalmas maradsz minden helyzet legyőzésére.
Vegyük a családi találkozókat – ilyen alkalmakkor sokunkat mások projekcióiba és elvárásaiba csalnak, és valósabb és fontosabb az, kinek gondolnak téged, mint az, hogy tudják, ki is vagy te. Ha ahelyett, hogy a tőled elvárt dobozban maradnál, te ezt kérdezed: „Ki az, aki most lehetnék, s ami mindent megváltoztatna?”, valószínűleg meglepődsz azon, amit felfedezel.
- LÉPÉS: HAGYD ABBA AZ ÖNMAGAD FÖLÖTTI ÍTÉLKEZÉST
Az ítéletek nem mások, mint egyszerűen másfajta definíciók, és zsenialitásodnak első számú gyilkosai. Figyeld meg az egészen kis gyerekeket; legtöbbjük nem ítélkezik, és zseniálisak! Ha hajlamos vagy önmagad megítélésére, ezt úgy tanultad, hogy másokat figyeltél, akik magukat megítélik, és magadra vetted bármelyiküknek rólad alkotott ítéletét.
Egyik útja annak, hogy abbahagyd önmagad megítélését: felismered, hogy az ítéletek nem valósak, csak egyszerűen érdekes nézőpontok. Valahányszor észreveszed, hogy ítélkezel magad fölött, mondd ezt: „Ez egy érdekes nézőpont, ez az én nézőpontom.” Mondd ezt addig, amíg nem veszed észre, hogy csökken az ítélet súlya.
- LÉPÉS: FOGADD BE MÁSOK ÍTÉLETÉT
A család és barátaid megszokták, „ki vagy”, és ha kilépsz ebből saját ragyogó lényedbe, lehet, hogy bolondnak tartanak, vagy azt mondják, nem vagy „saját magad”. Ha hajlandó vagy befogadni nézőpontjukat, ez milyen szabadságot nyújtana számodra?
Végülis mások szemében „bolondnak” lenni csak annyit jelent, hogy olyan lehetőségeket látsz, amit mások nem akarnak vagy nem tudnak meglátni, vagy nem látnak, márpedig ez zseniális dolog!
Ítéleteket befogadni nem azt jelenti, hogy átvesszük őket, és hisszük, hogy valósak és igazak. Egyszerűen azt jelenti: befogadod őket, mint a másik nézőpontját, és elereszted őket. Nem állsz ellen és nem reagálsz rájuk, nem igazodsz és nem értesz velük egyet. A legtöbb ember mostanáig ítéletek (másokéi és sajátjai) szemétdombja alatt élt, és most azt gondolja, legjobb, ha elkerüli őket. Ehelyett amikor te rájössz, hogy ezek csak érdekes nézőpontok, be tudod fogadni őket, és be tudod gyógyítani a köztük és ragyogó mivoltod közti szakadékot.
Ha megtestesíted ragyogó mivoltodat – azokat a lehetőségeket, amiket látsz, és mások nem látnak –, akkor megnyitod mások számára annak az ismeretét, hogy ez nekik is egy lehetőséget jelent. Talán azt a tudásodat követed, hogy saját testedben vagy jelen, ez pedig egy barátodat ihleti meg arra, hogy új módon legyen jelen saját testében; vagy a családi ítéletek befogadásának szabadsága egy másik családtagot arra inspirál, hogy saját ragyogó mivoltába lépjen bele tekintet nélkül arra, mit gondolnak esetleg a többiek.
Minél jobban el tudod ereszteni a definíciókat, abba tudod hagyni önmagad megítélését, és hajlandó tudsz lenni mások ítéletének be-, de nem elfogadására, annál láthatóbbá válik ragyogó mivoltod.
Adj engedélyt magadnak arra, hogy életed minden pillanatában önmagad teremtésének kalandja legyél – ez hihetetlenül szórakoztató és felszabadító dolog. De ne vedd mindezt szó szerint: próbáld ki saját magadnak!!!
Forrás: Being yourself in your family
Fordított: Kaposi Luca valaszthatsz.com