Mélységet és közben minden kisimult. Magamat és valahol egy másvalakit, aki én valóban vagyok, csak ezt eddig eltemettem. Változtam? Igen! De mekkorát!
Megtanultam címkék és doboz nélkül élni – ahol pedig még nehéz, ott éberséget kaptam. Tudatosságot, egy másik nézőpontot.
Szabadságot kaptam. Olyan szabadságot, amit nem is tudom, mikor éreztem utoljára. Végtelenséget kaptam: végtelen lehetőségeket és ennek az érzését is.
Önszeretetet és elfogadást. Nem a hétköznapi értelemben. Egy új dimenziója van ezeknek a szavaknak mostantól.
Eszköztárat kaptam. A mindennapi életemben, a családom életében és a munkámban is használható eszközöket, hozzá bizalmat a módszerben és önmagamban.
És még sorolhatnám…
Csodákat láttam és éltem át a négy napos alapozó alatt. Ezt szavakkal elmondani nem lehet. Még a képzelet is határt szab annak, amit átéltem.
Az Access azt mondja, élj kérdésekben. Hogyan lehetne még ennél is jobb, hangzik az egyik kérdése. És most megértettem, hogy VALÓBAN lehet mindig ennél is jobb! El sem tudtam volna képzelni, hogy MINDIG lehet jobb, mert a képzeletünk is határos J
Ági pedig Sulci (és ide egy trademark kellene). Egy jelenség, egy élő detektor hatalmas gyakorlattal és tudással, aki segít, hogy az lehess, aki akarsz lenni. Jelez, ha hazudsz magadnak vagy megint korlátokat, határokat használsz, rutinból élsz. Segít ezeket felfedezni és átlépni. Ha mered. Be mersz lépni ebbe a világba, amit Sulci mutat?