“Élet Sulci alapozója után
Mi változott meg? Inkább az a kérdés mi maradt ugyanaz.
Kiforgatta sarkaiból a világomat.
Egyáltalán nem volt könnyed, felszínes csacsogás, de nem is kaptam többet, mint amit be tudtam volna fogadni.
Senkinek nem ajánlhatom, aki nem kész változtatni.
A 2. napon szoknyát viseltem, ami amúgy csak szökőévente egyszer szokott előfordulni velem, pedig nem is volt kánikula.
A 3. nap után
Helybeliek reakciója: „Te vagy az? Nem ismertelek meg. Valami olyan más rajtad.”
Idegenek megbámultak, rám mosolyogtak a bevásárlóközpontban, az utcán.
Később:
Rokonok megjegyezték: „Teljesen ki vagy simulva.”
Sokkal nagyobb elfogadásban vagyok magammal, és minden mással kapcsolatban.
Másképp nézek a világ dolgaira, ezáltal néhány korábbi stresszhelyzet okafogyottá vált. Éberebbnek, tudatosabbnak érzem magam – és ezt egyre inkább fel is merem vállalni. Könnyedén belemegyek olyan szituációkba is, amiket korábban végiggondolni sem mertem.
Sokat változott a viszonyom a pénzzel és önmagammal.
Új értelmet nyertek bizonyos kifejezések, új nézőpontok jelentek meg.
Megértettem néhány félelmem, fóbiám, undorom miértjét. Innen nézve nem ijesztők többé.
Átéltem, megtapasztaltam a „vagyok neked” érzést Sulcival, és ez megtöltötte tartalommal az éberség, és JELENlét szavakat számomra.
Végül, de nem utolsósorban az Access megüzente, hogy mindent visz. 🙂
Kb. egy héttel a képzés után annak hanganyagát szerettem volna átmásolni a számítógépem egyik meghajtójára, miközben a gép újraindult és a meghajtó – rajta több év munkájának gyümölcsével – végtelenítette magát olyannyira, hogy még a szerviz számára is láthatatlanok maradtak a rajta lévő adatok.
Azt hiszem korábban ez egy enyhe idegösszeomlást okozott volna, de most a kezdeti néhány perces ijedtség után már azon gondolkodtam hogyan lehet ez még ennél is jobb. 🙂
Nem váltottam meg a világot, de rendkívül hálás vagyok, hogy a semmiből azt, ott, akkor és úgy teremtettük.
Köszönöm az időtlenségben töltött néhány nap minden élményét mindennek és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez.
Egy-két apróság kimaradt:
A szokásos tornaóránkon kezdtem fáradni, aztán elindítottam az MTVSS energiáját és amikor befejeztük, én még simán bírtam volna tovább.
Hosszú évek után ma ittam először kávét büntetlenül. Mindig fájt tőle a gyomrom, remegtem, vert a víz. Most érzékeltem hogyan kéri a testem, kapott egy kis MDDM-et is a kávé, és semmi bajom nem volt.
Sokkal könnyedebb az egész étkezés és öltözködés témakör, amióta egyszerűen megkérdezem a testem mire vágyna. Már dőlnöm sem kell, elég ha éber vagyok a válaszra.
Szeretettel: M