Vannak azok a pontok az életben, amikor azt gondolod, itt a vége, elérted a lehetőségeid határát. “Mi van, ha két lépéssel az után van minden, amire vágysz?”
Varázslatos három napot töltöttünk Rómában. És most hazajöttünk. Tisztában vagyok vele, hogy elmesélni nem tudjuk. Annyit tudok mondani, hogy olyan világot szeretnék, amire ott éber lettem megint…
Arra, hogy nincs semmi, amit ne tudnánk megváltoztatni. Van, amit most, lehet, hogy van, amit később…
Hogy nem vagyunk egyedül…
Hogy mindannyian olyan csodálatos módon és mértékben vagyunk a puszta létünkkel hozzájárulás másoknak az életéhez, amit talán elképzelni sem tudunk…
És azt is tudom, hogy a hétköznapok darálójából kipillantva sokaknak ez egy maszlagnak tűnik, de legalábbis kínainak.
Én azt kérem, hogy minél többen kezdjék el tudni és érzékelni ezt, hogy aztán képesek legyenek választani.
A szilárdnak és sűrűnek tűnő falak mögött annyi könnyedség, hála, tér és lehetőség van, még ha sokszor elképzelhetetlennek tűnik is…
Fordította: Békési Veronika – NekedIgaz