December 31. van. Különlegesnek kikiáltott nap.
Ilyenkor számot vetünk, értékelünk, hasonlítunk, tervezgetünk. Vagy mégsem?
Furcsa az idén, hogy nemigen adnék jelentőséget ennek a napnak.
Elkezdtem a mondatot, hogy „tavaly ilyenkor”… és rájöttem, hogy mindezeknek a hasonlítgatásoknak mennyire nincs értelme. Mennyi-mennyi olyan pillanata volt az évnek, ami nem összehasonlítható, ami csoda volt, ami akkor, ott adott valami kincset.
Ma sokkal-sokkal lényegesebb, hogy jól érzem magam a bőrömben. Élvezem azt, hogy nagyságrendekkel kisebb ruhákban járok most. Hogy szuper új kapcsolatokkal, barátságokkal lettem gazdagabb idén.
Talán az év legfontosabb mondata, amit Peti, a fiam mondott: „Anyu, Te annyiszor átlépted magad idén, ezt is tuti megléped!”. Nem tudom, miről volt akkor szó. De igaz. Ez az év sokszor szólt arról, hogy „Igen, meg tudom csinálni, bármilyen elképzelhetetlen lett volna az korábban”
Nagyon fontos, hogy minden nap örülök annak, hogy azt csinálom, amit élvezek, s köszönöm, hogy ebben sokan társaim voltatok kezeléseken, képzéseken, tanfolyamokon. Hálás vagyok Nektek.
Jó érzés, hogy idén is bővült a választható kezelések, workshopok tárháza az ESSE – kötőszöveti masszázzsal, a Boldog száj kezelésekkel, 7 lépés a zökkenőmentes kommunikációért workshopokat is nagy örömmel tartottam. Minden alkalom izgalmas a törökbálinti, dunaharaszti, váci accesses klubokban. … és persze most is élvezem az SOP kezeléseket, a bántalmazás oldása is minden alkalommal örömöt ad a bars és testkezelések, a facilitálások mellett.
Milyen varázslatok várnak rám, ránk 2018-ban? Mit teremthetünk együtt Veled?
Mi az, amire 2018 hozza meg majd a megoldást, a választ, a másképp is rálátást?
Mi kell ahhoz, hogy a következő napokban, órákban, percekben, pillanatokban megtaláljuk a nekünk dejóóóót? Mi kell ahhoz, hogy 2018-ban is hozzájárulás lehessek a Ti életetekhez, és Ti is azok legyetek az én életemhez?
Köszönöm, ha vagytok nekem, köszönöm, ha lehetek Nektek:
SchullerÁgi CF
(Sulci)