Hosszan elmaradtam. Firenzében voltam a Minősített Facilitátor képzőn.
Mit hozott nekem – kérdeztétek többen?
- mindenképpen nagyon jó érzés volt összehasonlítani azt, ahogy tavaly érkeztünk Velencébe, s ahogy most. Akkor mennyire bizonytalanul tojáshéjon ültem a képzés napjain. Most nagy örömmel ölelkeztünk az ismerősökkel találkozáskor. Annyira jó érzés, ez az őszinte öröm, s a tudat, hogy elköteleződtem, itt a helyem, vállalom.
- tavaly nekem jó érzés volt, hogy az emberek személyes kérdéseiből kiderült, hogy mennyire lényegtelen, ki honnan jött, a problémák ugyan olyanok. Idén inkább a facilitáláshoz kaptunk segítséget – hihetetlen módon erőnkbe emeltek Gary és Dain.
- tavaly is érezni lehetett azt a szeretetet, ami bízik bennünk. Idén hányszor is éreztem, hogy micsoda szeretet működik a háttérben, s erre is támaszkodva mennyire tudatosan épül, változik ez a rendszer.
- tavaly csak pár facilitátort ismertünk – páran ismertek minket. Idén már sokkal többen tárgyaltak a magyarokkal, jönnek, készülnek hozzánk, és amikor fényképezkedni csalogattunk embereket, akkor mind tudták már csak ránk nézve is, hogy a magyarokhoz invitáljuk őket.
JÓ VOLT KÉPVISELNI TÉGED IS! - Mennyivel könnyebb volt idén többet érteni – a megtartott alapozók után… és még mindig mennyi minden várja, hogy a helyére kerüljön.
- Megváltozott kapcsolatunk a pénzzel is… Ezt érzékelhettük az ott töltött napok alatt. Engem örömmel töltött el, hogy most a képzésen nem volt olyan központi kérdés a pénz, mint az eddigieken, vagy mi van akkor, ha igen, csak én másképp viszonyultam hozzá?
- minden nap élmény volt – elfáradtunk, hallottunk és nem is, megértettük és nem is, ott voltunk és nem is…
Kívánom, hogy Te is megéld mindezt! …és most, hogy nem voltál velünk, vedd el tőlünk mindazt az energiát, amit adhatunk!
VAGYOK NEKED! VÁRLAK örömmel!
Sulci