Gondolatébresztők
0./12. A tested és Te – K.M
2026-05-03
Sokáig azt hittem, hogy a testem és én egyek vagyunk, hogy olyan vagyok, amilyen a testem, és amilyen (elő)ítéleteim voltak az ilyen testű, ilyen szemű, ilyen hajú emberekről. Idő kellett
13/13 – Amikor a befogadás már nem esemény, hanem tér – K.M.
2026-04-30
A végén a befogadás nem érzés. Nem döntés. Nem teljesítmény. Hanem tér. Olyan tér, ahol nem kell figyelni arra, hogy jól csinálom-e. Ahol nem kell visszanézni, hogy elég volt-e. Ahol
12/13 – Amikor egyszer csak nem sietek tovább – K.M.
2026-04-28
Vasárnap volt. Nem különleges vasárnap. Nem ünnep, nem fordulópont. Csak egy olyan nap, amikor végre nem kellett volna semmit csinálnom. Ott ültem a konyhában a bögrével, és észrevettem, hogy nem
11/13 – Amikor a befogadás gyakorlattá válik – K.M.
2026-04-26
Van egy pont, amikor a befogadás már nem felismerés. Nem is különleges megélés. Hanem gyakorlat. Nem mindig sikerül. Nem mindig jóleső. És nem mindig látványos. Ez az a szakasz, amikor
10/13 – Amikor már tudnám, de még nem tudom megélni – K.M.
2026-04-23
Van egy furcsa köztes állapot. Már értem, miről van szó. Már látom a mintát. Már tudom, mit csinálok. És mégsem történik semmi. Nem azért, mert nem akarom. Nem azért, mert
9/13 – Amikor nem kell válaszolnom – K.M.
2026-04-21
A kérdések néha észrevétlenül gyűlnek össze. Nem hangosan, nem tolakodva, inkább úgy, mint amikor egy asztalon egymás mellé kerülnek a papírok. Először csak egy van ott. Aztán még egy. Végül