Sokat gondolok rád, örömmel olvasgatom, hogy mennyi mindenfelé jársz és mennyi mindent tanulsz/tapasztalsz. Nálam minden szuper, kezelgetek néha, meg magamat gondolkodásmód-váltom :). Érezhető a különbség, vidámság van meg energia – sokszor azon veszem magam észre, hogy mosolyogva közlekedek, dudolászok – a környezetem is észrevette/megjegyezte. Változnak a kapcsolatok is, képtelen vagyon elfogadni bármilyen alárendelt státuszt bármilyen kapcsolatban, de nem is kell, mert minden jó irányba változik, ugyanakkor szinte nevetségesen nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások :))) Tanulom magamat, nagyon élvezem 🙂
Accessoltam magamnak egy autót, már merek nagyon vezetni, élvezem, töltést/tartás ad. Rettegtem, hogy béna leszek, de nem :). Sokat dolgozok, de már nem élem meg stresszként, szorongásként, így klasszisokkal könnyebb, megengedtem magamnak, hogy ne csak véres verejtékes munkával érjek el elismerést. Anyunál kialakult egy kis rákos áttét, elfogadtam, hogy ez az ő döntése és élete, támogatom ahogy tudom, de csak mint a gyereke és nem mint a főnöke :). Sokat tudunk beszélgetni, valahogy ő is kezdi átérezni az önmagunkkal foglalkozást, kezdeti depi után most úgy látom az életet választja :). Ági barátnőmék kiköltöztek Spanyolországba, valahogy ezt is jól viselem, elfogadom, hogy az ő döntésük, ettől még tartjuk a kapcsolatot, nincs semmi dráma 🙂
Szóval összességében: Most már nagyon jó, és hogyan lehet még ennél is jobb :)))
