Mi mindenről mesélek majd Nektek?
A 2@3-asról? Hogyan tudom elmesélni azt, amit megéltem ott?
Csendesen, békésen indult, de már az első nap végére annyit oldottunk, tisztítottunk, hogy az csuda. És ez nap, mint nap fokozódott. Nem voltak panaszkodások, nagyon nagyon sűrű napok voltak. Egyik nap a laptopom képernyője lett mintás, másikon a telefonom üvegfóliája repedt. Leesés nélkül…..
Nekem külön ajándék volt, hogy minden nap sorban álltak hozzám bars-ért, vagy más testkezelésekért.
Volt a kezeim között lengyel, szerb, horvát, román, osztrák, német, finn, új zélandi, olasz, izraeli, török, francia, indiai és peeeersze a magyar csoportból is szinte mindenki feje – köztük Kassé, Susan Mittelmayeré…
Nagyon élveztem. Nagyon nagyon… és többen irigykedtek, hogy milyen vidám emberek állnak fel a kezelés után.
A leginkább megérintő az volt, amikor a percek óta nevetős indiai lány azt mondta, hogy “De most mi lesz? Szomorúnk lenni könnyű. Mi lesz, ha nem leszek szomorú???
Hát ennyi szuper energiával feltöltődve milyen képzések várhatóak?
Nagyon várom!
… és Róma is megér egy misét! ….. folytatom…