June 06, 2015
Hosszú ideig olyan rendszerek működtek a társadalomban, amelyek elkülönítették és elszigetelték azokat a gyerekeket, akik nem illettek a többiek közé, akik másmilyenek voltak. Ezek a rendszerek mindenkit be akartak vonni, de nagyon sokan rendszeresen átcsúsztak a repedéseken. Ezáltal sokkal lényegesebb dolgot veszítettünk, mint amekkorát valaha is hajlandóak voltunk elismerni: a jövő lehetőségeinek suttogását, amiket annyira más módon lehet teremteni, mint ahogy mi általában működünk. Mi mások lehetünk és mi mást tehetünk (a „másképpen” inkább hasonló, a „más” valami egészen újat jelent) ahhoz, hogy belevegyük mindenkinek a tudatosságát és tudását, beleértve azokat is, akik átcsúsztak a repedéseken?
Mi mások lehetünk és mi mást tehetünk (a „másképpen” inkább hasonló, a „más” valami egészen újat jelent) ahhoz, hogy belevegyük mindenkinek a tudatosságát és tudását, beleértve azokat is, akik átcsúsztak a repedéseken?
Sokunk számára annyira inspiráló, és mégis elérhetetlennek tűnik mindaz a változás, amit a látnokok, a feltalálók és a katalizátorok hoztak a világ számára. Azoknak, akik elkallódtak, akiket kitaszítottak, vagy fogyatékosként címkéztek meg, az autista vagy az X-Men-ek ezen lényegesen messzebbre nyúlnak; de mindez olyan címke, ami pusztán bezárja a lét egy szempontját, és nem veszi tekintetbe azt a teljességet, ami mindannyiunkban elérhető.
X-Men-eknek nevezzük azokat a gyerekeket, akikre úgy utalnak, mint fogyatékosokra vagy különleges igényekkel rendelkezőkre, és rájuk akasztják az ADD, ADHD, OCD és autista címkét. Gary Douglas és Dr. Dain Heer, az Access
Consciousness megalapítói, átfordítják ezt a nézőpontot, és nem különleges igényekkel, hanem különleges adottsággal rendelkező gyerekeknek nevezi őket, vagy X-Men-eknek. Ez a fogalom egy képregény, mozi, TV és videójáték szuperhőseitől való. Mutánsok, idegenek, emberfölötti képességekkel rendelkeznek. Az emberek rendkívül félnek tőlük, nem bíznak meg bennük, és keresik az ellenszert, hogyan csinálhatnának belőlük embereket. Az X-Men-ek valójában egy felsőrendű fajta. Mégis abból a nézőpontból kiindulva működünk, hogy valami nem stimmel velük, mert nem úgy tanulnak, mint mi. A valóság egyszerűen ez: teljesen másképpen tanulnak. Mi volna, ha inkább rájönnénk, hogyan tanulnak, mint hogy a mi módszereink használatára próbáljuk őket tanítani?
A „Más lehetőségeket érj el az iskolában a bárokkal” újfajta oktatási rendszert szeretne teremteni, ahol senki nem esik ki a rendszerből. Ahol minden gyereket elismernek az adottságaival, teljesítményeivel és érdeklődési köreivel, egyedi tanulási módjaival és információ befogadásával és észrevételével. Ez ösztönzést jelent számukra arra, hogy mindent felfedezzenek, amik képesek lenni és amit képesek teremteni, nem csak saját életükben, hanem a világban is. Ha minden korlátot leengedünk, és hajlandóak vagyunk elismerni mindannyiunk képességét és tehetségét, ekkor válunk életünk irányítójává.
Ha minden korlátot leengedünk, és hajlandóak vagyunk elismerni mindannyiunk képességét és tehetségét, ekkor válunk életünk irányítójává.
A világban éppen néhány legnagyszerűbb alkotó esett ki a rendszerből, megcímkézettek, elkallódottak, őrültek és fogyatékosak lettek. De valójában nem a teremtés egészen új módját mutatják nekünk a végtelen lehetőségek lencséjén keresztül, ami mindig máshogy néz ki, mint amit elvárunk, de ami mindenkit és a
bolygónkat is magába foglalja, oly módon, amilyet fel se foghatunk?
Forrás: Help Your Child Thrive at School
Fordította: Kaposi Luca valaszthatsz.com