Van valami 
különleges a bonsai fákban (legalábbis én így érzem). Hatalmas fák, de miniatúrákban. Vad és szélfútta benyomást keltenek, de tökéletesen ápoltak. Bár asszimetrikusnak tűnnek, mégis teljes egyensúlyban állnak.
Minden fa más és egyedi, és saját tempójában növekszik. Mindegyik a saját meditációja. Ezt úgy imádom! Ezt annyira szeretem!
Múlt héten tanultam valamit a bonsairól, ami az üzleti életre vonatkozik.
- A „bonzáj”-szó kiejtése: BONE-Sigh (JÓ-látvány), és nem BONDS-eye (BONDS-szem). Azt jelenti: tartályba ültetve. Amellett, hogy megtanultam: egész életemben rosszul ejtettem ki ezt a szót, az életre vonatkozó néhány csodálatos metaforát is tanultam a bonzájtól.
- A bonsai kertészek azzal kezdik a munkát, hogy megkeresik a bonsaiok belső fáját. A mindenit! Minden bonsainak van belső és külső fája, és a belső teremti a külsőt. A kertész megtisztítja mindattól, ami nem tartozik hozzá, úgy, hogy tisztán lehessen látni a belső fát.
- Minden arról szól, hogy a fát arra nevelje: olyan irányba növekedjen, amilyenbe ő akar. A bonzáj kertésze drótot teker a fa törzse köré, hogy bizonyos helyeken megakadályozza és közvetlenül más területre vezesse a növekedést. Bármire fókuszálsz, az növekszik. A növekedést szándékosan bizonyos irányba ösztökéli, és szándékosan fékezi másutt a növekedést.
- Amikor a fát körülveszik a drótok, és új formát kezd kialakítani, azt mondják: a fa „edzésben van”. Gyakorol. Lesz. Mindig tanul. Akárcsak mi!
- A cserép éppen olyan fontos, mint az, ami benne van. Más szóval a bonsai szépsége és egyszerűsége behatárolásából adódik. Ha nem vagyunk behatárolva, ha nincsenek egyértelmű határaink, energiánk elszivárog, hatástalanok és veszekedősek leszünk. A bonsai csodálatos modellje annak, hogyan támogatja a behatárolás a növekedést.
Ez olyan, mint az agytorna! Arra az eredményre fókuszálsz, amit szeretnél elérni, jó határokat teremtesz magadnak, energiádat megállítod, hogy ne azok felé a gallyak felé irányuljanak, amelyeket kevésbé akarsz (félelem, aggódás, panaszkodás, neheztelés, stb.), és azok felé a gallyak felé kezdesz energiát küldeni, amelyek növekedését elő akarod segíteni (öröm, jólét, nevetés, játék, szeretet, szenvedély, stb.).
A neurotudományokban azt mondják, hogy azok a neuronok, amelyek együtt lángolnak, összefonódnak, felerősitik egymást.
Bármire figyelsz is oda, az megnő. A bonsai olyan szépen ábrázolja ezt az egyszerű igazságot.
Abba az irányba nő, amelyet mestere választ. Te vagy a mester, és te vagy a bonzáj.
Ha több békét akarsz érezni életedben, akkor keress olyan élményeket, amelyek az általad kívánt béke-érzést nyújtják. A béke megteremtése VELED kezdődik, aki ezt a szép élményt keresed. Ha rendszeresen olyan helyzetekbe helyezed magadat és elmédet, amelyek stresszt, küzdelmet és önmagad gyűlöletét eredményezik, megfigyelheted, hogy rengeteg stresszt, küzdelmet és öngyűlöletet tapasztalsz meg. Ha felteszed a kérdést: „hogyan lehetne ez könnyed?”, válaszok milliárdjait fedezed fel arra vonatkozóan, hogyan válhat az, amit éppen csinálsz, könnyeddé.
Ugyanez igaz arra a hitre, miszerint, ha azt csinálod, amit szeretsz, sok pénzt szerezhetsz. Ha úgy akarsz pénzt szerezni, hogy azt csinálod, amit szeretsz, akkor fókuszálj arra, hogy azt csináld, amit szeretsz. Ha olyan munkával töltöd idődet, amit utálsz, életed végéig olyan munkát fogsz csinálni, amit utálsz. Az odafigyelésed teremti az eredményt.
Légy a kertész-mester, és csinálj életedből remekművet, vagy ahogy erre gondolni szeretek, békeművet.
Ugye, milyen nagy tanítók a fák?
A tudomány és a szellem szolgálatában,
Deborah