Örülök, hogy itt vagy!
BLOGok...
10/12 – Mit jelent valójában az elengedés? – K.M.
Sokszor halljuk ezt a tanácsot: „Engedd el!” Mintha ez egyetlen döntés lenne. Mintha elég volna egyszer kimondani, hogy most már nem foglalkozom vele, és minden fájdalom egyszerűen eltűnne. De vajon
9/12 – A trauma és az énkép – K.M.
Mit hiszünk magunkról? Amikor gyerekként valami fájdalmas történik velünk, ritkán gondoljuk azt, hogy a felnőttek hibáztak. Sokkal könnyebb arra a következtetésre jutni, hogy velünk van valami baj, hogy mi vagyunk
8/12 – Miért nehéz segítséget kérni? K.M.
Sokszor mondják, hogy merjünk segítséget kérni, mintha ez csak egy döntés lenne, elég volna csakúgy egyszerűen kimondani: „Most segítségre van szükségem.” Vannak emberek, akik inkább órákig, napokig vagy akár évekig
7/12 – A harag, amit nem volt szabad érezni – K.M.
Gyerekként sokféle érzést megélünk szabadon. Örömöt, félelmet, szomorúságot, és haragot is. Vannak családok, ahol bizonyos érzéseknek egyszerűen nincs helyük. „Ne hisztizz!” „Ne mérgelődj!” „Ne feleselj!” „Jó gyerek ilyet nem csinál.”
6/12 – Amikor a túlélési stratégia már nem segít – K.M.
Van egy furcsa jelenség, amellyel újra és újra találkozom. Van, aki pontosan tudja, hogy egy működése már nem segíti. Érti is, hogy miért csinálja. Mégis újra és újra ugyanaz történik,
5/12 – A belső kritikus születése – K.M.
Ki beszél bennünk? Sokszor megszólal bennünk egy-egy mondat, mielőtt bárki más megszólalna: „Ezt megint elrontottad.” „Már megint nem voltál elég jó.” „Hogy lehetsz ilyen sötét?” „Bele se kezdj, neked ez